Borvidék

Badacsonyi
borvidék

A III. századból származik Probus császártól, a VineaPannoniae Nobilis Districtus borvidék-megjelölés, mely Európa egyik legrégibb eredet-megjelölése. Az egykori kihűlt vulkánok tanúhegyei között lévő területet már a kelták is lakták, később a rómaiak akik már jelentős szőlőművelést is folytattak. A Honfoglalás után a Kál-nemzetség telepedett meg.
A honfoglalást követően így a magyar bor előállításának hármas alapja volt: egyrészt a magyarság magával hozott belső-ázsiai és Kaukázus-vidéki hagyományai, másrészt a Pannóniában és ezen belül is a Balaton-felvidéken fennmaradt és átvett római gyakorlat, harmadrészt a térítő bencés rend és később megtelepedő más tanító rendek által közvetített Itáliából, Burgundiából, Anjouból, Rajna-völgyéből hozott és átadott ismeretanyag és ízlésvilág.

Balaton-felvidéki
borvidék

A Balaton-felvidéki borvidék a Dunántúl közepén, a Balaton északi partjának középső–nyugati részén található. Területe nem egységes, éppen hogy csak összefüggő, ugyanis középső részébe beékelődik a Badacsonyi borvidék:

  • keleti része (ami tulajdonképpen a Káli-medence) a Balatonfüred-Csopaki borvidék és a Badacsonyi borvidék között helyezkedik el;
  • nyugati része pedig a Keszthelyi-fennsík, illetve Sümeg tágabb környéke.

Teljes területe: 5200 ha, amiből 5140 ha az I. osztályú. A szőlővel betelepített terület 1508 ha.
Az egész borvidék a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része.
Az egész Balaton borrégióra jellemző a 2000 éves római szőlőművelés hagyományainak részleges továbbvitele, melynek továbbvitelét mi is célul tűztük ki.

Ismerje meg a Szürkebarát történetét!